"A jógában az a csodálatos, hogy nem kell benne hinned. Mindegy, hogy materialista vagy, keresztény, zsidó, vagy muszlim, a jóga mindenképpen hat rád." - Visnu Dévananda

Van egy emlékképem: gyerek vagyok, 8-10 éves. Apuka (így szólítottam őt) egy leterített rongyszőnyegen mindenféle gyakorlatokat végez. Egy megsárgult, régi könyv képeit utánozza. Lótusz ülésbe teszi a lábát, fejen áll, és forgatja a hasát. Ezt a hasforgatást nekem is megtanította. Ő már sajnos több mint 20 éve nem itt a földi létben gyakorolja a jógát, így a megsárgult régi könyvet legfeljebb akkor vettem kézbe, ha nagytakarításkor portalanítottam a könyvespolcot. Viszont nagyjából 10 évvel ezelőtt, - magam sem tudom már miért - betévedtem egy jógaórára... Ma már azt is tudom, hogy azt a hasforgatást "nauli"-nak hívják.

(fotó: Pásztor Csaba)

A Sivananda Jógaközpontban tettem oktatói vizsgát 2013-ban, azóta tartok jógaórákat. Nem vagyok főállású jógaoktató. Nevezhetnénk hobbinak, de ez azért több annál. Tudom, érzem, hogy dolgom van a jógával. Az eredeti szakmám tanító, illetve újságíró, televíziós műsorkészítő, riporter. Tévéműsorokat készítek lassan 20 éve. Itt pedig most megpróbálom az életemnek ezeket az ösvényeit egy útra terelni. Egybegyúrni mindazt, amit tudok tanításról, kommunikációról, jógáról. Talán éppen ez a dolgom.

(fotó: Bertalan Adél)

Om Namah Sivaya