Amikor megszületünk, még tökéletesen lélegzünk, nézd csak meg ezt a videót, amin a kisfiam látható alvás közben 3 hónapos korában. Tökéletes hasi légzéssel lélegzik! Természetesen sokkal gyorsabban, mint a felnőttek, mert a csecsemőknek sokkal szaporább a szívverésük és a légzésük is.

 

De mi is ez a hasi légzés?

A tüdő a bordakosár aljától (a legalsó bordától) egészen a kulcscsontig tart. Ez hatalmas felület. Ehhez képest, amikor lélegzünk, - főként azért, mert ülünk, és a hasunkat összepréseljük, - a tüdőnknek csak a felső (vállcsúcsi), jobb esetben a középső (mellkasi) részét töltjük meg levegővel. De mi van az alsó résszel? Kihasználatlanul, oxigén után sóvárogva henyélnek az alsó régiók hörgői és tüdőhólyagjai.

A hasi légzéssel ezt a területet tudjuk megtölteni levegővel. Mégpedig úgy, hogy a hasüreget és a mellüreget elválasztó, vízszintesen elhelyezkedő rekeszizmunkat lefelé mozdítjuk.

De hogyan mozdítom lefelé a rekeszizmomat?

Úgy, hogy belégzéskor kitolod a hasad a köldököd tájékán (nem pedig behúzod, ahogy akkor szoktad, ha karcsúbbnak akarsz látszani :-)). Ettől a rekeszizom lefelé mozdul, vákuum keletkezik a tüdő alsó régiójában, és beáramlik a levegő. Kilégzéskor pedig behúzod a hasad, a köldöködet húzod befelé, a gerinced felé.

Tehát a mellkasod, a vállad meg sem moccan, csak a hasad emelkedik és süllyed, és mégis lélegzel, bőven elég oxigénhez jutsz. Ráadásul ez a koncentrált figyelem, és lassú légzés segít abban, hogy megnyugtasd magad, az idegrendszeredet, az elmédet, hogy jobban tudj koncentrálni az előtted álló feladatokra. A hasfal mozgatásával masszírozod a belső szerveidet, a beleket, a gyomrot, a májat, és a hasizmaidat is edzed. Nagyon sok jóga póz (ászana) gyakorlása közben is ezt a légzést ajánljuk.

Szóval a hasi légzéssel igazából nem a hasunkba veszünk levegőt, hanem a hasfalunk, s ezáltal a rekeszizmunk mozgatásával megtöltjük a tüdőnk alsó részét is.