Mint sokan mások, én is akkor vállaltam először önkéntes munkát, amikor az életemnek egy nehéz periódusában voltam. Hogy a legtöbben miért éppen akkor kezdenek segíteni másokon, arra nagyon egyszerű a magyarázat: ahhoz, hogy ne süllyedj bele teljesen az önsajnálatba - miszerint: "ez csak velem történhet meg, és nekem a legrosszabb a világon, és én vagyok a legszerencsétlenebb, stb." - a legnagyszerűbb gyógymód, ha keresel olyan embereket, akik tényleg, igazán segítségre szorulnak. Ezzel a világért sem szeretném degradálni az éppen aktuális lelki problémádat, válságodat, hiszen meglehet, hogy neked is szükséged van valamiféle segítségre, de hidd el, ilyenkor az egyik legjobb terápia, ha máshová helyezed a figyelmedet, a szeretetedet. 

Én akkor, 2011-ben a Gyermekvilág Ágyszínház Alapítványhoz jelentkeztem önkéntesnek. Kórházban fekvő gyerekekhez jártunk hetente egyszer játszani, énekelni, kézműves foglalkozásokat tartani. Szerdánként jártam a Heim Pál Kórház belgyógyászati osztályára. A mai napig emlékszem pl. Leventére, akinek súlyos, cisztás fibrózisa volt, és több időt töltött ott az osztályon, mint otthon. Ekkor tapasztaltam meg először, mennyire fontossá tud válni, hogy másokon segíts. Siettem a munkámmal mindig elkészülni időben, hogy délután 4-re odaérjek, hiszen onnan nem késhetek, várnak a gyerekek. És mindig próbáltam például újabb és újabb origamikat megtanulni, hogy meglepjem a gyerekeket. 

Tucatnyi ilyen tulipánt hajtogattam akkoriban

Fél év után aztán ugrottam egy nagyot. Jelentkeztem a Bátor Táborba cimbinek, vagyis önkéntesnek. Igazából nem tudtam, mire vállalkoztam, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapot, majd átestem a csoportos, aztán az egyéni meghallgatáson is. Úgy izgultam, mint egykor a főiskolai felvételin, hogy vajon felvesznek-e. És felvettek! És valami elképesztő kaland, tanulás, tapasztalatszerzés, élményfolyam és önismereti utazás vette kezdetét.

Az első turnusom 6-12 éves onkológiai beteg gyerekek turnusa volt. Életem legintenzívebb 10 napja volt. Napi többszöri katartikus élménnyel, rengeteg nevetéssel, játékkal, munkával, olykor sírással. Semmihez nem tudom hasonlítani mindazt, amit ott átéltem.

A Bátor Tábornál profibb szervezettel még nem találkoztam. Hosszú értekezéseket lehetne róla írni, hogy hogyan is működik, és miért ilyen sikeres, de most nem ez a célom. Elég csak annyi, hogy a Bátor Tábor egy szigorú keretekkel körbehatárolt játszótér, ahol a beteg gyerekektől az önkéntesekig mindenki kedvére szárnyalhat. Az élményterápia közben pedig (ez a hivatalos elnevezése mindannak, amit ők csinálnak), nemcsak a krónikus beteg gyerekek kedélyállapota, önbizalma, szociális képességei és gyógyulási esélyei javulnak, de a saját életükre vetítve az önkéntesek is részesülnek mindebből a földi jóból, miközben kőkemény munkát végeznek, hiszen beteg gyerekek szórakoztatásáról, ellátásáról gondoskodnak 24 órában.

Hosszú évek után ott éreztem magam újra önfeledten játszó gyereknek. Milyen kár, hogy a hétköznapi dolgok, a felnőtté válás kiirtja belőlünk ezt, a játék szeretetét, a magáért a cselekvés öröméért végzett tevékenységet, amikor nem azért csinálunk valamit, mert azért bármiféle ellenszolgáltatást -  pénzt, hálát, köszönetet, dicséretet - várunk, hanem mert jó azt a valamit csinálni. 

Itt például önfeledten alakítottam Selena Gomezt az utolsó napon, a Tábori Show műsorvezetőjeként 

És soha annyi pozitív megerősítést, soha akkora önbizalomfröccsöt nem kaptam mint ott, gyakorlatilag vadidegen emberektől, akikkel mindössze 10 napot töltöttem együtt. Vannak, akikkel azóta is baráti kapcsolatot ápolok. Ez a féltve őrzött írásos bizonyíték csak a töredéke annak, amit ott kaptam. 

Erre a hátamra ragasztott papírra a cimbi társak írták rá a nekem szánt üzeneteiket

Azalatt a 10 nap alatt sikerült a hátam mögött hagynom végleg azt a hatalmas hullámvölgyet, amin előtte átevickéltem. Anélkül, hogy kiteregetném a magánéletem részleteit, annyit azért elárulok, hogy az első BT turnusom után egy hónappal végre elérkezett az életemben az, amire évek óta vágytam: megfogant a kisfiam. Egészen biztos vagyok benne, hogy lelki oldalról ebben az ott kapott élményeknek is hatalmas szerepe volt. 

És hogy mi köze mindennek a jógához? Egyrészt már ott, a Bátor Tábor turnusom alatt is minden reggel jógáztam. Másrészt akkor jártam az oktatóira, és üdítő felismerés volt, hogy tulajdonképpen az, amit én ott önkéntesként csinálok, az is jóga. Karma jóga.  

A jóga ugyanis nem csupán ászanák, légzőgyakorlatok, mudrák, bandhák összessége, (ez a hatha jóga, ami csak egy kicsiny szeglete az egésznek). A jóga nem az, amit mi itt a nyugati világban első benyomásként gondolunk róla. A jóga nem a jógateremben vagy a jógamatracodon zajlik, hanem az életed minden területén. A jóga egy életmód, egy tudomány, egy önismereti út, ami elvezet ahhoz, hogy felismerd, megtapasztald, ki is vagy valójában. Ehhez a felismeréshez többféle ösvény vezet és minél több félét tapasztalsz meg, annál könnyebben éred el a célod.

A jógának négy fő ösvénye van: Bhakti jóga, Dnyána jóga, Rádzsa jóga és Karma jóga. Nem írom most le részletesen mindegyiket, ezekről számos kiváló írást találsz akár az interneten, akár a jógamesterek által írt művekben. Most csak a karma jógáról írnék, hogy megértsd, hogyan kapcsolódik ez a Bátor Táboros élményeimhez. 

A karma jóga az önzetlen cselekvés, a szolgálat útja

„Egyedül a tett a te kiváltságod, sohasem annak gyümölcse. Sohasem a cselekedetek gyümölcse legyen az indítékod, és soha ne szűnjél meg cselekedni. Cselekedj az Úr nevében, elhagyva az önző vágyakat. Ne hagyd, hogy siker, vagy kudarc befolyásoljanak.” -  írja a Bhagavad Gítá-

Hogy pontosan értsd, és ne valamiféle vallási humbugnak tartsd ezt az egészet, hagy idézzem az egyik legnagyobb XX. századi jógamestert, Szvámi Sivánandát:

"Vannak elvárásaid a gyerekedtől, ha megteszel érte valamit? Ehhez hasonlóan, másokkal szemben sem szabadna elvárásokat táplálnod. (...) Kezdetben ezt nagyon nehéz lesz megtenned, mivel a mai napig még semmit nem végeztél az önzetlen, érdek nélküli szolgálat szellemében. Ha csak egyszer is belekóstolsz az önzetlen szolgálat Üdvének ízébe, akkor viszont nem fogod tudni abbahagyni. A szolgálat ereje arra ösztökél, hogy minél többet tegyél céltudatosan és lelkesedéssel."

Tényleg tökjó érzés! Szerintem éppen ez a Bátor Tábor egyik titka, az önkéntesek munkája, lelkesedése mozgatja az egészet. Sokszor meg is fogalmaztuk egymás közt, hogy ha ezt pénzért, hivatás-szerűen kéne csinálnunk, biztosan elveszítené a varázsát. Ennek ellenére sokan vannak, akik már-már hivatás szerűen, a tizedik, huszadik turnust is vállalják ebben az önzetlen szolgálatban. Jómagam a kisfiam megszületése óta nem tudtam turnust vállalni, de sok más módon próbálom segíteni a Bátor Tábort. 

Megértem, ha némi ellentmondást érzel a fent leírtakban, hiszen az elején éppen azt ecseteltem, milyen sokat kaptam én a Bátor Tábortól az önkéntességem alatt, amit ugyebár önzetlen szolgálatként vállaltam, nem várva érte semmiféle ellenszolgáltatást. De hát éppen ez az ellentmondás a lényeg, ez a gyönyörű az egészben! Amikor nem vársz semmit, akkor kapsz a legtöbbet. 

Ehhez a helyszínen gyűjtődoboz áll majd rendelkezésre. A következő Hősők tere jóga augusztus 20. után lesz, a pontos időpont még időjárás függő, de hamarosan közzé teszem.

Gyere, jógázz és adakozz! Hidd el, adományod a lehető legjobb helyre kerül! :-)