Nem azért, mert ez most olyan menő dolog.

És még csak a jógaoktató képzésen sem állították elém szigorú szabályként, hogy "márpedig nem lehetsz jógaoktató, ha húst eszel". (Ezért egyébként nagyon hálás vagyok, és rendkívül szimpatikus volt az a megközelítés, ahogy ezt Szabó Anikó Gangá tálalta annak idején.) 

És bár megrökönyödve nézem a vega kommandók interneten terjedő rémfilmjeit a kegyetlen állattartásról, az embertelen vágóhidakról, nem felejtem el, hogy gyerekkoromban, az udvarunkon nevelt tyúkok mennyi finom ebédet szolgáltattak a családnak. Na jó, nem éppen gyerekkorom legkedvesebb emléke, amikor meg kellett fognom a tyúk lábát, amíg anyukám elnyiszálta a nyakát, de azért ez nem okozott traumát. 

Persze a fentiek is nyilván közrejátszottak abban, hogy végül három éve mellőztem a húst az étrendemből, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a kisfiam megszületése után elkezdtek fájni az ízületeim. Fájt a térdem, és - ami igazán ijesztő volt - fájtak az ujjaim. Reumatológushoz siettem, aki közölte: "ez a korral jár."

Miiii? 38 éves vagyok! (Reumatológus doktornéniről egyébként lesz még sztorim...) Épkézláb tanácsa nem volt. "Ha fáj, vegyen be fájdalomcsillapítót". Jól hangzott. 

A jógaoktató képzésen alapos anatómiai képzést kaptunk, és sajgó ujjaimat morzsolgatva fülembe csengtek Dr. Hovanecz Anikó belgyógyász, jógaterapeuta szavai: "az ízületek legnagyobb ellensége a hús". Ha ugyanis húst eszel, akkor úgynevezett purin vegyületeket viszel be a szervezetedbe, amiből az emésztés során húgysav lesz. Az aztán bekerül a keringésbe, és gyilkolja az ízületeket. A túl magas húgysavszint köszvényt is okozhat.

Nem voltam én egy nagy húsevő azelőtt sem. De ha valakinek hajlama van rá - márpedig elnézve szegény 79 éves édesanyámat,  nekem van - jobb, ha megelőzi a bajt. 

Fura dolog a fájdalom. Meg a félelem a még nagyobb fájdalomtól. A legerősebb motiváció. Egyik napról a másikra hagytam el a húst, nem kis fejtörést okozva ezzel magamnak (Akkor most mit egyek?) De megoldottam. És - hidd el, ez nemcsak amolyan reklámos túlzás, hiszen semmi érdekeltségem nincs a vega bizniszben - egy hónap múlva nem fájtak az ujjaim.

Szóval nekem bejött a vegaság. Tovább erősíti a választásomat, hogy a jógikus életmód ajánlása is ez, morális és egészségügyi megfontolásokból is. 

De nem vagyok álszent. Néha azért beleharapnék egy illatos rántott húsba, vagy anyukám fasírtjába. Na jó bevallom, olykor eszek egy kis májkrémes kenyeret, vagy ha a kisfiam virslit eszik, és megkínál, elfogadom tőle. De megvagyok, sőt, jól vagyok hús nélkül. 

Csak az éttermek séfjeit kéne megtanítani arra, hogy a rántott sajton kívül is van élet. 

Ezért is közlök majd itt jó kis vega recepteket. :-) 

Elsőként álljon itt az egyik kedvencem, amit #FőzelékesFeri, alias Szatmári Feri szakács barátomtól tanultam. Tudom, nincs szezonja a görögdinnyének (bár aranyáron most is beszerezhető), de most, hogy odakint hetek óta tombolnak a mínuszok, jól esik felidézni ezt az isteni nyári ízvilágot.  

Fetás, bazsalikomos görögdinnye saláta