Borongós vasárnap délután, szemerkél az eső, szeptember végi, szokatlanul hűvös idő. Előző nap Babi rengeteget mozgott, Sportválasztó napon voltunk, délután meg ugrálóváras, trambulinos játszóházban (Honnan van ennyi energiája???). Valószínűleg fizikailag annyira kifáradt, hogy másnap egész nap csak lustálkodni volt kedve és mesét nézni. Akárhogy csábítottam ki az udvarra, nem akart menni. Már kezdtem aggódni, hogy talán bujkál benne valami kis betegség, amikor megszólalt:

• Anya, gyere, játsszál velem a szobámban!
• Rendben, mit játszunk?
• Hozd be azt a gyertyát, tegyük le középre, egyvalaki felveszi és körbejár csendben, aztán aki előtt leteszi, az megy tovább. Utána meg elmeséljük, hogy ki mit csinált régen, kicsi baba korában. (Régen, tegnap, hétvégén – az időfogalmak még kicsit zavarosak :-))

Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen a Montessori oviban, ahová jár, minden reggel így indul a nap, úgynevezett Csendjátékkal. De itthon eddig még sosem akarta ezt játszani, itthon valahogy sosem a csendes játékok jutnak eszébe :-). Most viszont valahogy ehhez volt hangulata, amitől én teljesen meghatódtam. Ám az igazi meghatódás csak a Csendjáték után jött.

• Anya, kapcsold be a telefonodon azt a szép jógás zenét!
• A Hari Om-ra gondolsz?
• Igen, az az!

Szoktam az kocsiban Deva Premal, Mirabai Ceiba, Janin Devi dalait, mantráit hallgatni, és közben énekelni. Múltkor az egyiknél Babi megszólal:  „Anya, nagyon szép ez a dal és nagyon szépen énekelsz.”  Imádom azt a kis érzékeny lelkét, a figyelmességét, a kedvességét. Most is ezt a dalt, Deva Premal Hari Om, Shiva Om mantráját kapcsoltam be. A Kisfiam pedig összetette a két kezét a szíve előtt, meghajolt, és azt mondta:

• Hari Om! Anya, csináld azt, amit én!

  

És az én édes kis Babikám majd’ negyed órán át mutatta az egyik gyakorlatot a másik után a félhomályban,  gyertyafénynél, ott a szobájában. Volt, hogy csak sétáltunk körben, vagy leültünk, „szörföztünk” (így nevezzük a Harcos 2 pózt), gurultunk, mint a palacsinta, a végén pedig lefeküdtünk a szőnyegre, és azt mondta:

• Most figyeld, ahogy szuszogsz, és halljuk meg, ahogy a pók az emeleten lépeget.

Annyira megható volt ez az alig 15 perces kis játék, hogy nem is tudom szavakba önteni. 

• Köszönöm a szuper jógaórát, nagyon ügyes jógatanár vagy, Babi!
• Igen, Anya, ha nagy leszek jógatanár leszek, és te leszel a jógasegédem és majd tartunk a gyerekeknek jógaórát.

Aztán mikor Apa hazaért, boldogan újságolta neki:

• Apa, képzeld, jógatanár leszek, meg focista meg golfozó meg bokszoló!

OM, Kicsikém, OM! :-) Fantasztikus érzés, hogy példakép vagy a gyerekednek. Hogy látja, ahogy jógázol, és utánoz, hogy látja, ahogy a bátyja focizik, és utánozza, hogy látja, ahogy Apa inget visel, és bókol, és utánozza. Légy példakép! Észrevétlenül hatsz rá, nem azt fogja csinálni, amit mondasz neki, hanem amit lát tőled. A gyereked tükröt tart, és olyan lesz, amilyen te vagy.