Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam a kisfiam jógakártyájára, amivel nagyon szeret játszani. Ide, Amerikába is elhoztuk magunkkal. Nagyon jó kis találmány, többféle szabály szerint lehet játszani. A kártyák párban vannak: az egyiken egy kedves rajz, a másikon egy fotó, az azt a nevet viselő ászanával. Pl. egy csónak, a párján pedig egy kisfiú, amint éppen a csónaktartást mutatja. Tehát akár memória kártyázni is lehet vele, persze úgy, hogy ha megvan egy pár, akkor mindenkinek meg kell csinálnia azt a pózt.

Mi most éppen a kitalálós játékot játszottuk. Húzni kell egyet, és be kell mutatni a pózt, a másiknak pedig ki kell találnia, hogy mi az. Persze ez a kedvence, a Palacsinta:

Macska:

Bölcső:

Vannak ászanák, amelyeknek a gyerekjógában játékos nevet adnak. Így lesz a fél gerinccsavaróból Citromfacsaró:

Puputeve:

Természetesen ez még nem igazi jógázás, de ismerkedik az ászanákkal, amelyek már így is erősítik az izomzatát, egyensúlyérzékét, stb.

Néha már relaxálunk is. Ha például lefekvéskor nagyon izgatott, akkor szoktam próbálkozni azzal, hogy „szuszogjunk együtt hosszan, nagyokat” (a légzés lassítása lecsendesíti az elmét, megnyugtat) és "gondolatban egy kismanó végigmegy a testén a lábától a feje búbjáig, és ellazítja minden porcikáját". Még nem érti, mit jelent ez, a legtöbbször inkább megmozdítja azt a testrészét, amiről beszélek, de már van, hogy ő kéri: „Anya, meséld azt, hogy lazítsd el a lábadat meg a pocakodat”.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megtanulja a jógagyakorlatokat és a relaxációs technikákat, azért is, hogy megtanuljon uralkodni az indulatain. Meglehetősen akaratos kisfiú, elég alacsony a frusztrációs toleranciája (ezt a kifejezést még középiskolás koromban tanultam, azt hiszem, Török Ágnes pszichológia tanárnőm is büszke lenne rám, hogy így megjegyeztem), szóval hogy nehezen tudja elviselni, ha nem éri el azonnal, amit szeretne, pl. ha nem ő nyer a játékban, ha nem sikerül rögtön gólt rúgnia, pattogtatnia a labdát, vagy elkapnia a frizbit. (Na meg persze akkor is, ha nem kapja meg azt a játékot azonnal, amit a boltban meglát, de ez már a hiszti része, amit nekem kell ügyesen kezelnem.)

Szóval meggyőződésem, hogy a jógával ebben is nagyon sokat tudok segíteni majd a kisfiamnak. Úgyhogy a jógakártya jó móka, és hamarosan viszem őt gyerekjóga foglalkozásra is, ahol nálam ehhez sokkal jobban értő gyerekjóga oktató tanítgatja őt játékosan, mesélve a jógára.