Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam a kisfiam jógakártyájára, amivel nagyon szeret játszani. Ide, Amerikába is elhoztuk magunkkal. Nagyon jó kis találmány, többféle szabály szerint lehet játszani. A kártyák párban vannak: az egyiken egy kedves rajz, a másikon egy fotó, az azt a nevet viselő ászanával. Pl. egy csónak, a párján pedig egy kisfiú, amint éppen a csónaktartást mutatja. Tehát akár memória kártyázni is lehet vele, persze úgy, hogy ha megvan egy pár, akkor mindenkinek meg kell csinálnia azt a pózt.

Mindig lenyűgöz, milyen bölcs mondatok buggyannak ki ebből a csodás kis emberi lényből, aki mindössze négy éves. Megosztok majd veletek néhányat. Ez például a mai:

"Anya, tornázhatok veled?" - kérdezi mindig, amikor meglát a jógamatracon. Most matrac sem kellett, csak meglátta, ahogy a parton, a homokban "kutyaházat" csinálok, és már jött is. 

Imádok repülni. Mármint repülővel. Nyilván, ha lennének szárnyaim, úgy is imádnék, de egyelőre maradok a repülőknél, és mostantól kedvenc légitársaságom is van. Ez nem a reklám helye, nem kapok érte súlyos szponzorpénzeket de még ingyen repülőjegyet sem (tényleg, nem is rossz ötlet!), ezért le sem írom, melyik ez, bár a videóból majd egyértelműen kiderül.

Rutinos utazónak mondhatom magam, bár már  28 éves voltam, mikor először ültem repülőn. Amióta viszont a húgom kint él Amerikában, szinte minden évben kutazom hozzá, (itt él, csodás hely, csináltam is róla egyszer egy riportot: http://supertv2.hu/musoraink/magellan/15517_ezen-a-meses-helyszinen-forgattak-az-egyik-x-men-film-kulcsjelentet.html), de most először találkoztam ilyen profi, jóga alapú videóval repülőgépen.

Ahogy felszálltam, böngészni kezdtem a videó kínálatot, hogy mégis mivel tudom majd szórakoztatni 4 éves kisfiamat a 10 órás repülőúton. 

Mint minden húsevő családban élő vegának, nekem is rendszerint komoly fejtörést okoz, hogy mit főzzek, amitől én is jóllakok, és a "ragadozóim" is. :-) A legtöbbször a köret jut nekünk ilyenkor. Ebből a kényszerből született ez a finom köret, ami pillanatok alatt vega egytálétellé varázsolható. A húsokhoz köretnek (vagy kiegészítő köretnek, pl. rizs mellé) szoktam készíteni olívaolajon párolt (pontosabban inkább finoman lepirított) sárgarépa karikákat lilahagymával. Ezt turbóztam fel magamnak, hogy meglegyen a szükséges fehérje bevitel is: egy kis quinoával és füstölt tofu kockákkal. Annyira finom lett, hogy a férjemet kicsalogatta az illata a konyhába. (Na jó, a húsról azért nem mondott le emiatt, de elismerően nyilatkozott. :-) ) 

Recept a kép alatt.

Ez a mondat egy reumatológus doktornő szájából hangzott el, 2013-ban, miután megnézte a gerincemről készült röntgen felvételt. Korábban is fájt a derekam, főleg reggel, ébredés után, vagy ha sokáig álltam egy helyben. A terhesség alatt azonban ez teljesen elmúlt. Ebből a szempontból is az egyik legszuperebb időszaka volt az életemnek az a 9 hónap.

Barátnőm, Annamari, akinél rendszeresen összegyűlünk a kis lakásjóga szeánszainkra, immár hagyományosnak mondható januári nyaralásukra indult férjével (Atyaég, már nem a pasija, hanem a férje! :-). Legnagyobb örömömre elutazásuk előtt pár nappal azt kérte tőlem, állítsak neki össze egy 20-30 perces gyakorlatsort, amit kint, Balin, vagy Indonéziiában, meg ahol éppen járnak majd, gyakorolni tud. 

Nem azért, mert ez most olyan menő dolog.

És még csak a jógaoktató képzésen sem állították elém szigorú szabályként, hogy "márpedig nem lehetsz jógaoktató, ha húst eszel". (Ezért egyébként nagyon hálás vagyok, és rendkívül szimpatikus volt az a megközelítés, ahogy ezt Szabó Anikó Gangá tálalta annak idején.) 

És bár megrökönyödve nézem a vega kommandók interneten terjedő rémfilmjeit a kegyetlen állattartásról, az embertelen vágóhidakról, nem felejtem el, hogy gyerekkoromban, az udvarunkon nevelt tyúkok mennyi finom ebédet szolgáltattak a családnak. Na jó, nem éppen gyerekkorom legkedvesebb emléke, amikor meg kellett fognom a tyúk lábát, amíg anyukám elnyiszálta a nyakát, de azért ez nem okozott traumát. 

Persze a fentiek is nyilván közrejátszottak abban, hogy végül három éve mellőztem a húst az étrendemből, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a kisfiam megszületése után elkezdtek fájni az ízületeim. Fájt a térdem, és - ami igazán ijesztő volt - fájtak az ujjaim. Reumatológushoz siettem, aki közölte: "ez a korral jár."

Miiii? 38 éves vagyok! (Reumatológus doktornéniről egyébként lesz még sztorim...) Épkézláb tanácsa nem volt. "Ha fáj, vegyen be fájdalomcsillapítót". Jól hangzott. 

A jógaoktató képzésen alapos anatómiai képzést kaptunk, és sajgó ujjaimat morzsolgatva fülembe csengtek Dr. Hovanecz Anikó belgyógyász, jógaterapeuta szavai: "az ízületek legnagyobb ellensége a hús". Ha ugyanis húst eszel, akkor úgynevezett purin vegyületeket viszel be a szervezetedbe, amiből az emésztés során húgysav lesz. Az aztán bekerül a keringésbe, és gyilkolja az ízületeket. A túl magas húgysavszint köszvényt is okozhat.

Nem voltam én egy nagy húsevő azelőtt sem. De ha valakinek hajlama van rá - márpedig elnézve szegény 79 éves édesanyámat,  nekem van - jobb, ha megelőzi a bajt. 

Fura dolog a fájdalom. Meg a félelem a még nagyobb fájdalomtól. A legerősebb motiváció. Egyik napról a másikra hagytam el a húst, nem kis fejtörést okozva ezzel magamnak (Akkor most mit egyek?) De megoldottam. És - hidd el, ez nemcsak amolyan reklámos túlzás, hiszen semmi érdekeltségem nincs a vega bizniszben - egy hónap múlva nem fájtak az ujjaim.

Szóval nekem bejött a vegaság. Tovább erősíti a választásomat, hogy a jógikus életmód ajánlása is ez, morális és egészségügyi megfontolásokból is. 

De nem vagyok álszent. Néha azért beleharapnék egy illatos rántott húsba, vagy anyukám fasírtjába. Na jó bevallom, olykor eszek egy kis májkrémes kenyeret, vagy ha a kisfiam virslit eszik, és megkínál, elfogadom tőle. De megvagyok, sőt, jól vagyok hús nélkül. 

Csak az éttermek séfjeit kéne megtanítani arra, hogy a rántott sajton kívül is van élet. 

Ezért is közlök majd itt jó kis vega recepteket. :-) 

Elsőként álljon itt az egyik kedvencem, amit #FőzelékesFeri, alias Szatmári Feri szakács barátomtól tanultam. Tudom, nincs szezonja a görögdinnyének (bár aranyáron most is beszerezhető), de most, hogy odakint hetek óta tombolnak a mínuszok, jól esik felidézni ezt az isteni nyári ízvilágot.  

Fetás, bazsalikomos görögdinnye saláta

Tele vagyok kétellyel, de ha nem kezdem el, sosem derül ki. Így hát - felvállalva tökéletlenségemet - elindítom ezt a blogot. Nagyon sok kiváló, professzionális, elhivatott jógaoktató van, akik rendszeresen publikálnak szakmai cikkeket. Én még nagyon messze vagyok ettől. Inkább leírom majd, hogyan sikerült elérnem..... 38 éves koromra a saját bokámat, 20 év kihagyás után újra a fejen állni, hogy hogyan tanított meg az apukám "forgatni a hasamat", meg hogy hogyan lettem jógaoktató, úgy, hogy közben egyszerre főszerkesztő és kismama is voltam.

A blogom neve, Viveka, egy szanszkrit kifejezés. Azt jelenti: helyes megértés, magasabb szintű megkülönböztetés, közvetett tudás vagy intuíció. Ez az, amire vágyom: hogy értsem, megértsem a világot. Hogy meg tudjak különböztetni egymástól valós és nem valós, fontos és nem fontos, jó és rossz dolgokat. Hogy fejlesszem az intuíciómat, és eljussak oda, ahová jutnom kell. 

Saját videókkal és fotókkal illusztrált bejegyzéseimmel próbálok segíteni majd neked a jóga fizikai gyakorlásában. Tanítók, mesterek írásait hívom segítségül, hogy megértsd, mit, miért, hogyan kéne csinálni. Tapasztalt jógázókat mutatok majd be, akik saját személyükön, tapasztalataikon keresztül példát tudnak mutatni, inspirálni tudnak téged is. 

Gyere velem, fedezzük fel együtt a jóga csodálatos világát!(fotó: Bertalan Adél)